Az eleje összecsapott, a karakterek nincsenek elég jól bemutatva, de legalább sokkal hűebb a történethez, és nincsenek olyan karaktertorzítások, mint a svéd változatban.
Ami viszont kiütötte most a biztosítékot az a film kulcsjelenete volt. A szembesítés. A legizgalmasabb pont az egész könyvben. Erre mi történik?
Minden kibebaszott logikát mellőz a forgatókönyv!! A kurva anyátokat!
-> Mikel elmegy Martin házába úgy, hogy égnek a házban a fények, de nem tudja, hogy Martin otthon van-e, aztán kiderül, hogy nincs. Nem a garázsba lesi meg, ahogy a macskagyilkolászós eszközöket pakolássza, meg a vadászpuskákat. Nem kéri meg előre, hogy a Millennium érdekében menjen haza, és utána nem hivatkozik erre, hogy "padig én kértelek, most miért vagy ilyen makacs, hogy nem hagysz más lehetőséget, mint, hogy megöljelek?". De a legszebb az egészben, a leg kibebaszottabb nagy elbaszás, hogy MIÉRT FUT EL?
Oké, Lizbet fejbebaszta a golfütővel, de utána meg se próbált szembeszállni a lánnyal, hanem elfutott. De még akkor sem próbált meg szembeszállni a lánnyal, hanem kocsiba ül, és elszáguld. MIÉRT?
Mégcsak el sincs törve a lába. Még csak nem is igazán van mi elől menekülnie. Mégcsak nem is úgy mutatták be, mint aki kicsit őrült, és kicsit nem logikus, hanem úgy mutatták be, mint egy kőkemény elmebeteg szadistát. Ráadásul hagyták egy csomót szövegelni, perceken át, de mégse úgy, hogy az igazi karaktere előjöjjön. Ráadásul Mikelnek zacskót húz a fejére, amitől fulladozik, és nem hiszem, hogy hallja, hogy mit szövegel Martin, pedig az fontos, mert Mikelnek is sokat elmond Martin karakteréről, nem csak a nézőnek. :-(
Hogyan basszuk el egy sérült múltú beteg ember bemutatását -- hát így. :-(
Jajj, és a slussz poén: Lizbet megkérdezi Mikelt, hogy "megölhetem?", az meg bólint! whatdafuck?!
Aztán vannak azok az apróságok a karakterekkel. Blomkvist rendben van. Erika is, nem kerül ellentétbe magával. De Lisbeth egyszerűen túl szociális. Túl szociális. Túl szociális, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy túl szociális. Ráadásul van melle, és túl normál testalkatú. Lisbethnek egy csontváznak kéne lennie, akinek konkrétan nincs melle, és vékony arcúnak, és kemény, hideg tekintetűnek. A svéd színésznő sokkal jobb volt neki.
Ezen kívül. Armanskij túl jóképű és vékony, Bjurman túl fiatal, Palmgren túl öreg.
Túl sok hibája van a filmnek.
De a képi világ egész szép, és a zene se rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése